Dónusz Éva

Dónusz Éva

kajakozó, edző

1982-86 között a Sztáron Sándor Gimnázium tanulója

Sporteredményei Magyarország színeiben

Olimpiai bajnok kajak négyes, 500 m: 1992

Olimpiai 3. helyezett kajak kettes, 500 m: 1992

Világbajnok kajak, négyes 200 m: 1994

Nyolcszoros világbajnoki 2. helyezett kajak kettes, 500 m: 1989, 1990, 1991

kajak kettes, 5000 m: 1990, 1993

kajak négyes, 500 m: 1990, 1991, 1994

Négyszeres világbajnoki 3. helyezett

kajak egyes, 200 m: 1998

kajak kettes, 200 m: 1999

kajak négyes, 500 m: 1993, 1995

Magyar bajnokságokon: 21 arany, 12 ezüst, 6 bronzérem

Sportvezetőként

1996-ban a Testnevelési Egyetemen szakedzői oklevelet szerzett és 2000-től a Magyar Kajak–Kenu Szövetség szakmai titkára, 2001-től a magyar kajak–kenu serdülő válogatott vezetőedzője lett, 2004-ig. Ezután 2 gyermeke született. 2012 áprilisában az olimpiai bajnokok képviseletében a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnökségi tagja lett. Díjai, elismerései A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1992) Az év magyar csapatának tagja (női kajak négyes) (1992)

***

Dónusz Éva nagyszerű sportkarrierje, ami az olimpiai dobogó legfelső fokáig vezetett, városunkban indult. Vácott nagy kajakos és evezős élet van. Sok fiatal csatlakozik valamelyik egyesülethez. Dónusz Éva 10 évesen, általános iskolás korában, 1977-ben kezdett el sportolni a Váci Hajó Sportegyesületben.

Mi vonzott a kajakozáshoz?

Csereklye József hatására kezdtem el kajakozni. Édesanyámmal sokszor lementünk 126 a Duna partra, hogy megnézzük Zsoltit, a bátyámat, hogy mit csinálnak a vízen. Sokat túráztak, játszottak, ami nekem nagyon megtetszett. A bátyám már egy éve kenuzott, amikor Józsi folyamatos unszolására végre a szüleim megengedték, hogy én is lemehessek a vízitelepre. Így kezdődött minden…

A Sztáron akkor induló tesi tagozatára jelentkeztél. Miben különbözött ez a többi az osztálytól?

Ebben az osztályban mindenki sportolt valamilyen szinten, közös volt az érdeklődés, kicsit „lazább” volt az osztály, ahol mindig jó volt a hangulat.

Molnár Frigyes tanár úr latin-magyar szakosként vállalta az osztályfőnökséget. Milyen volt az osztályába járni sportolóként?

Köszönöm ezt a kérdést. Molnár Frigyes hihetetlenül nagy tudású tanár volt, nekünk magyart és angolt tanított. Emellett az emberi oldala, ami még inkább naggyá tette. Az osztályból mindenki szerette őt. Amikor kellet szigorú volt, amikor lehetett lazább. Abban az időben, amikor az osztályába jártam, már az ifjúsági válogatott tagja voltam, komolyan vettem az iskolát és az edzéseket is. Reggel iskola előtt is jártam edzésre és minden délután. Volt olyan, hogy fáradtan álmosan mentem az órájára. Ő látva ezt, mondta nekem, hogy ha nagyon fáradt vagyok, maradjak otthon, pihenjek, úgyis be tudom pótolni a hiányzást. Sokat segített nekem, mindig elengedett az edzőtáborokba, ami alkalmanként 2-3 hét kimaradással járt. A többi tanár és az általam nagyon tisztelt Lábai László igazgató úr hozzáállása is nagyon pozitív volt ebben a kérdésben.

A tabló alapján “rendhagyó” osztály lehettetek. Hogyan emlékszel a sztáronos évekre? Jó volt ide járni? kedves élményeid, emlékezetes sztorik, kedves tanáraid, osztálytársaid.

Valóban a mi osztályunk kicsit talán kilógott a sorból. Nem csak az iskolában alkottunk egy jó csapatot, de iskola után is, ha az időnk engedte, összejöttünk. Nagyon összetartó osztály volt. Minden poénban benne voltunk, persze a balhékat is együtt vittük el. Minden nap úgy mentem iskolába, hogy szinte vártam, hogy találkozzak a többiekkel. Jó volt ide járni.

Molnár tanár úr asztalára minden magyar dolgozat előtt bekészítettük az aznapi Népsportot, pláne, ha nyert a Fradi…

Több fiatal testnevelő tanár foglalkozott veletek. Hogyan segítették sportolói felkészülésedet?

Pajor Ferencnét, Zsuzsa nénit nagyon szerettem, majd Csernákné Quell Bea, azaz nekünk Andika lett a testnevelő tanárunk. Andi nekem több volt, mint testnevelő tanár. Rengeteget segítettek mindenben férjével, Csernák Karcsival együtt. A mai napig megmaradt a jó kapcsolat, mondhatom, hogy barátság. Nagyra becsülöm pedagógusi munkájukat, és azt, amit a kajak-kenu sportért tesznek. Világszínvonalon teljesítő versenyzőket nevelnek.

Adtak-e a gimnazista évek valamilyen segítséget sportolói pályádon vagy szakmai karrieredben?

Az mindenképpen nagy segítség, volt, hogy elengedtek az edzőtáborokba, versenyekre, ami nem kevés hiányzással járt. Rész tudtam venni a központi felméréseken, versenyeken, ez nagyban hozzájárult a sikerekhez.

Edzőként hogyan látod, fontos ez az időszak a sportolók életében?

Sportvezetőként később azt tapasztaltam, hogy nem minden iskolában ilyen a hozzáállás. Amíg a serdülő kajak-kenu válogatott vezető edzője voltam, sokszor kellett kérelmeket, kikérőket írni az iskolaigazgatóknak, hogy a versenyzőket elengedjék az iskolából. A fiatal sportolók életében ez egy igen fontos állomás, mert ebben az időszakban szerzik meg a sportági alapokat. Az egyesületekben végzett munka adja az alapozás oroszlán részét, de igen fontos, hogy a versenyzők megismerjék az edzőtáborokban, közös felmérőkön korosztályuk versenyzőit, edzésmódszereit, összemérhessék aktuális tudásukat.

Melyek voltak első sportsikereid, amelyre emlékszel?

Nem egészen 13 évesen megnyertem egyesben az Országos Diákolimpiát, ami akkor nagy sikernek számított. 15 évesen a Magyar Bajnokságon egyesben második, párosban Orgoványi Erikával gimis osztálytársnőmmel győzelmet szereztünk.

Legnagyobb sikereid a ’90-es években érted el. Melyik volt a legemlékezetesebb?

Az első világbajnokságomon 1989-ben Plovdivban mindjárt egy ezüstéremmel debütáltam párosban Mészáros Erikával. Majd 1992-ig gyűjtögettem az ezüstérmeket. A barcelonai olimpián aztán sikerült, amire minden sportoló vágyik, amiért évekig dolgoztam, a női kajak négyes tagjaként olimpiai aranyérmet nyertem, párosban Kőbán Ritával bronzérmesek lettünk. A legtöbb világversenyen párosban és négyesben szereztem érmeket, de 1998-ban megadatott az is hogy a szegedi világbajnokságon hazai közönség előtt, egyesben állhattam fel a dobogó harmadik fokára.

Jelenleg a kajak-kenu sportágban dolgozol, mit tartasz legfontosabbnak a sportolók felkészítésében: az erőnlétet, az elkötelezettséget vagy valami mást?

A legfontosabb, hogy a gyerekekkel még kezdő korukban megszerettessék a sportágat, itt meghatározó a nevelő-edzői munka, ezután lehet lépésről lépésre építkezni, amihez az elkötelezettség persze nélkülözhetetlen.

A gimnáziumban most is működik országos beiskolázású sport tagozat. Mit üzensz az itt tanuló diákoknak?

Használják ki ezt a jó lehetőséget. A sokirányú testnevelési képzés mindenképpen jó hatással van, bármilyen sportágat űznek.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás