Kis Domonkos Márk
Színész, a váci Dunakanyar Színház igazgatója 2001-2005 között
a Madách Imre gimnázium diákja.
Mamád mesélt egy kedves történetet arról, hogy amikor kicsi gyerek voltál, sétált veled a Margitszigeten, egy szökőkút kávájára álltál, és ott szavaltál. Ő akkor már tudta, hogy színész leszel. Valóban ilyen régi ez az elkötelezettséged?
Igen valóban ennyire régi ez az elkötelezettség, ez igaz. Nagyanyám is azt mesélte, hogy három-négy évesen felálltam a sámlira, elmondtam egy gyerekversikét a körben ülő családomnak, akik el voltak ragadtatva, hogy milyen aranyos vagyok, majd meghajoltam, s mondtam tapsoljatok, színész vagyok. Amit édesanyám mesélt, akkoriban már öt-hat éves lehettem, ekkor a Toldit szavaltam a Margitszigeten, nem is a szökőkút káváján, hanem a szökőkútban, ugyanis a másik, amit a színházon kívül nagyon szeretek az a víz. Ha vizet látok, és lehetőségem engedi, akkor a mai napig belemegyek.
Mikor, kinek az osztályába jártál?
2005-ben érettségiztem Hazafi Krisztina magyar-történelem szakos osztályában.
Milyen meghatározó élményeket/lehetőségeket kaptál a gimnáziumban, amelyek személyiséged kialakulását, pályaválasztásod befolyásolták? Úgy emlékszem, a DÖK egyik vezéralakja voltál. Felléptél a Madách-napokon.
Igen, a DÖK-nek meghatározó alakja voltam, nagy volt a szám, és azt gondolom, jól tudtam képviselni az akkori diáktársaimat illetve az alattunk járó diákok érdekeit. Legalábbis próbálkoztam vele, és azt a visszajelzést kaptam, hogy ez jól sikerült. Nagyon élveztem, mindig szerettem aktívan részt venni a közösségi életben. De amiért én akkor elsősorban beléptem a DÖK-be, annak az a nagyon prózai oka volt, hogy tetszett az akkori DÖK elnök, aki egy negyedikes leányzó volt. A Madách napokon, a különböző iskolai rendezvényeken mindig szerepeltem. A Fónays előadásokra sokszor toboroztunk közönséget a madáchos diákok körében, sokan eljöttek megnézni minket. A tanáraim nagyon nagy türelemmel voltak felém. Szinte mindegyikük teret adott annak, hogy kibontakozzak. Legfőképpen türelemmel és megértéssel viseltettek irántam, hiszen látták, hogy azért belőlem nem matematikus vagy kémikus lesz és ennek megfelelően elnézőek voltak velem.
Kedves tanáraid/példaképeid?
Mindenképpen három nevet tudok kiemelni, Boda Mari tanárnő, Jakus Attila tanár úr és Jakus Balázs tanár úr, Isten nyugosztalja, sajnos ő már nincsen köztük. Ők azok, akiket fontos és jó tanárnak tartok a mai napig. Azt gondolom, hogy ilyen tanárokra nagy szükség van, mint amilyen ez a három személy. Igazából példaképen nem volt ez időben soha, most találtam egy embert, akire őszintén felnézek, és követendőnek tartom a munkáját, a gondolkodását, ő Vidnyánszky Attila, de igazából példaképem nincsen.
Történetek, amelyekre szívesen emlékezel?
Van egy vicces történetem, még elsős voltam, D osztályos és egyik reggel nem volt első órám. Az egyik E osztályos lánnyal viccből kergetőztünk, majd a nagy hévben megfogtam és kiraktam a földszinti ablakon. Mikes tanár úr pont arra járt, persze egyből „be- állított a sarokba”, elkérte az ellenőrzőmet. Kaptam egy igazgatói figyelmeztetőt vagy intőt – nem az elsőt és nem az utolsót abban az évben- mely szó szerint így hangzott, hogy „Kis Domonkos Márk 9 D. osztályos tanuló, x hó x-én reggel egy 9. E osztályos lány tanulót segített ki az ablakon. Ezért a rendbontó magatartásért igazgatói figyelmeztetésben részesítem.
Úgy emlékszem, hosszú ideig nem törekedtél a “jó tanuló” cím megszerzésére! Aztán valami megváltozott… Mesélj erről a nagy pálfordulásról!
Ezzel a pálfordulással igazából negyed év végéig kellett várni, na jó, elkezdetem már összekapni magam harmadévben, hogy azért valami legyen belőlem, de akkor még nagy változás nem történt. Nagyon leterhelt, hogy jártam néptáncra, színkörre, zeneiskolába, volt saját zenekarom, játszottam a városi fúvószenekarban, úgyhogy nem nagyon foglalkoztam a tananyaggal. Inkább verseket tanultam meg színdarabrészleteket vagy konkrétan színdarabokat Kopetty Liáéknál. A pálfordulás akkora datálható, amikor felvettek a színművészetire és készülni kellett a szóbeli érettségire. Ugyanis tudtam, hogy minden tanár meg volt ijedve, hogy a Domival mit fogunk kezdeni, ez nagy ívből tesz az egészre, hiszen felvették az egyetemre. Én meg úgy voltam vele, megmutatom a végén, hogy azért tudok én, ha akarok és nagyon komolyan felkészültem az érettségire. Jakus Attila és Jakus Balázs tanár úr is azt mondták, hogy nagyszerűen sikerült az érettségim és nagyon gratulálnak hozzá. A pálfordulást tehát a színművészetire való felvételem jelentette.
Ritkán esik meg, hogy valakit elsőre felvegyenek a Színművészetire. Hogyan élted meg ezt, milyen lendületet adott a további munkádhoz?
Valóban ritka, ha valakit elsőre felvesznek, nagyon boldog voltam és láttam, hogy a befektetett munkának igenis van eredménye. Ezzel nem mondom azt, hogy akit nem vesznek fel elsőre, az nem dolgozik nagyon sokat, de én tényleg rengeteget készültem. Az egész felvételi anyagból, ami 15 versből, 5 monológból, 12 dalból és táncbetétből állt, csináltam egy önálló estet a zeneiskola nagytermében, melyre elég sokan eljöttek, barátok ismerősök. Ebből is látszik, hogy sokat készültem és kipróbált műsorral akartam a felvételi bizottság elé állni. Amikor felvettek, nagyon boldog és büszke voltam, s ez természetesen egy nagy lendületet adott az egyetem elvégzéséhez. Ugyanakkor az ember, olyan különlegesnek érzi és tartja magát ebben a korban, mert városonként mondjuk egy-két ilyen ember van, aztán bekerül a színművészetire és ott van rajta kívül még 11-12 ugyanolyan egyedi és különálló eset. Azt azért furcsa és nehéz dolog volt feldolgozni, hogy nem minden a Kis Domonkos Márk.
Kedves szerepeid, amelyek igazán neked valóak voltak?
Ha kedvenc szerepet kell mondanom, az az érdekes, hogy nem a legnagyobb szerep jut elsőként az eszembe, nem egy abszolút főszerep ¬-mert hála Istennek volt olyan több is hanem egy relatíve kisebb szerep, amelyhez mégis fantasztikus élmények kötődnek. Ez pedig a Nyomorultak című musicalből Enjolras, a fiatal forradalmár szerepe. Ezt anno, amikor Magyarországon bemutatták, Kaszás Attila játszotta. Egyrészt, utána megkapni egy szerepet fantasztikus élmény, valamint az a lendület, az a hihetetlen erő, energia, ami abban a karakterben van, lévén egy forradalmárról van szó, fenomenális volt. Leírhatatlan élményt jelentett, amiket át tudtam élni a szerep által.
Fantasztikus élmény volt egyébként operettet énekelni élőzenekarral, vagy akár szeretettel gondolok vissza András szerepére a Menyasszonytánc című magyar musicalből, de ha egyet kell kiemelni az mindenképpen Enjolras.
A színészek leginkább a színpadon érzik jól magukat. Te miért kezdtél színházat alapítani?
Soha nem csak színészként érdekelt a színház. Mindig is érdekelt az egész összetett működése. Aztán amikor úgy alakult, hogy aktuális kérdéssé vált Vácon a színházalapítás, felkértek az intézmény vezetésére, én pedig örömmel fogadtam a kihívást. Bár nagyon régóta érett bennem az elképzelés, hogy igazgatóként dolgozzak, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon lehetőségem nyílik rá.
A Váci Dunakanyar Színház felkerült az ország színházi palettájára. A váciak, a
környékbeliek megkedvelték. Sok előadása telt házzal ment. Több napos fesztiválokat szerveztél, sikerrel. Hogyan alakítottad a műsorpolitikát? Mit tartasz elsődleges értékeknek?
A színház műsorpolitikáját tekintve, igyekszem nyitottnak lenni, mert azt gondolom, hogy egy vidéki városban a jó értelemben vett népszínházra van szükség, hiszen sokféle kulturális igényt kell kiszolgálni. Sokszínű, tartalmas, széles rétegeket célzó előadások bemutatása a műsorpolitikánk alapja. Azt gondolom, hogy az az ideális, ha mindenki talál számára érdekes, minőségi élményt nyújtó előadást a színház műsorából. Ugyanakkor szükséges a nézők felől is a nyitottság.
Elsődleges értéknek azt tartom, ha egy színház nem pusztán kiszolgál, hanem formálja is egy kicsit a nézőket, a bemutatott előadásokkal megmozgat bennük valamit.
Nagyon tetszik, hogy profikkal, profi módon dolgozol. Hogyan sikerül ezt kevés pénzből megvalósítani?
Nem volt egyszerű minimális anyagi erőforrásokkal végigcsinálni az első évet. Kellett hozzá mindenképpen az elszántság, a hit, hogy erre szükség van, ez működőképes, mi több sikeres vállalkozás lesz. Talán ez ragadt át a partnerekre is, a művészbarátaimra, – ismerősökre, akik az első időkben, mint ahogy mi is, ingyen dolgoztak nálunk. Sok-sok pályázatot adtunk be, igyekeztünk minden módon bővíteni a rendelkezésre álló keretet.
Véleményed szerint mi a színházad feladata most, Vácott?
A Váci Dunakanyar Színház kitűzött célja, hogy az évadban a Nemzeti Színházzal közösen létrehozott színvonalas bemutatókkal, s egy reményeim szerint sikerességét tekintve az előzőt is felülmúló évaddal a hátunk mögött kérelmezzük és megkapjuk a kiemelt színházi státuszt. Ez rengeteg kötelezettséget ugyanakkor rengeteg előnyt is jelent, valamint kedvezőbb finanszírozási helyzetet is hozhatna a színház számára, ami lehetővé teszi, hogy hamarosan önálló társulata legyen a színházunknak.
Ha egy jó tündér teljesítené a kívánságaidat, mit kérnél?/ Csoda nélkül, milyen álmaidat szeretnéd megvalósítani?
Sok álmom van még, amit meg szeretnék valósítani, a következő a fentebb említett kiemelt színházi státusz elérése. A jó tündértől erőt és energiát kérnék ehhez az előttünk álló munkához.
