Számháborúztunk

Mi is a számháború egy iskolában? Ez egy igazán remek kérdés. A Váci Madách Imre Gimnáziumban újfent részt lehetett venni ezen az eseményen, s az alábbi cikkből kiderül, miben más az a játék, amelyet egy suli folyosóin rendeznek meg.

2016. február 11-én iskolánk diákönkormányzata ismét megrendezte a téli számháborút, amelyre nem csak a tanulókat, hanem a tanárokat is szívesen várták. Délután öt órakor, a csapatválasztás után, mindenki megkapta a saját számát, ám a számok nagy része nem egyszerű szám volt, hanem például egy matematikai képlet, amelyet meg kellett oldani ahhoz, hogy tudd, melyik szám hallatán esel ki. Miután mindenki megfejtette a saját számát, kezdődhetett a „harc”. Az 1. és a 2. emeleten volt a két csapat kiindulópontja, ahová el kellett rejteni a zászlót egy viszonylag látható helyre. Voltak, akik támadtak és minden erejükkel azon voltak, hogy leolvashassák a másik csapat számait, de akadtak olyanok is, akik a rejtőzködést tartották fontosabbnak. A bujdosásra rendkívül sok módot használtunk. Az első menet végét egy csengő lejezte. Ekkor, egy megbeszélés után kezdődhetett a második kör, amely végül gyorsan véget ért, mert az egyik csapat megkaparintotta a másik zászlóját.
Néhány diák véleménye a délutánról:

„Nagyon vicces volt az egész, és izgalmas volt, olyan volt mintha valami filmben lettünk volna.” B. R.
„Az volt a legjobb az egészben, hogy egy tanár ejtett ki minket.” L. E.
„Az tetszett nagyon, hogy teljesen más volt a suli, mint általában, és nagyon izgi volt.” H. Zs.
„A számháborún kevesebb volt a résztvevő, mint ahogy azt gondoltam, de jobb is volt így, mert egy kisebb csapattal jobban elhülyéskedtünk, és tudtuk élvezni egymás társaságát. A játék menete nagyon izgalmas és sokszínű volt, a kisebb csoportok miatt jobban érződött a csapatmunka és az egymás iránti tisztelet. Csapatkapitányként jó érzéssel töltött el hogy a csapat követte a “parancsaimat” és így győzelemre vezethettem őket.” Sz. B.

Balogh Zs. Vivien, 9.A