Ipolysági testvérgimnáziumunk diákjai Magyarországon

Ismét három nagyszerű napot tölthettünk ipolysági magyar tanítási nyelvű Szondy Gimnáziumban tanuló-tanító barátainkkal, diákokkal és tanárokkal a Határtalanul (2018) pályázatnak köszönhetően, ezúttal a Balaton-felvidéken.

Utunkat 2018. június 2-án Ipolyságon kezdtük, ahol a busz felvette az ipolysági csoportot. A sági  diákok a váci Madách Imre Gimnázium testvérgimnáziumának, az ipolysági Szondy György Gimnáziumnak harmadikos diákjai voltak. Őket Koháry Veronika osztályfőnök és Gajdács Mónika tanárnők kísérték el. A Váci Madách Gimnázium intézményvezetője, Horváth Edit nemcsak pályázatot írt, hanem részt vett ebben a programban is. Az idegenvezető a három nap során Boda Mária tanárnő, a pályázat másik írója, a programok szervezője volt.

Ipolyságról Vác érintésével először Székesfehérvárra mentünk, ahol a különleges Bory várat tekintettük meg, majd egy városnéző kisvonattal utazva megismerkedtünk a koronázó város legszebb történelmi értékeivel, sőt meghallgathattunk egy harangjátékot is. Az ipolyságiak a város széli tónál ipolybalogi ismerőseikkel  is találkoztak véletlenül. Visszatérve a belvárosba, megnéztük a királysírokat, megkoszorúztuk Szent István szarkofágját.

Minden ipolysági diák nagy izgalommal várta, hogy megpillanthassa a Balatont, hiszen a csoport nagy része még sosem járt itt. Ezért Balatonfüredre utaztunk, ahol Bujtor István (alias Ötvös Csöpi) szobrának megtekintése után egy gyönyörű régi hajóval egy órás hajózáson vettünk részt. Mindenkit nagyon megindított a tihanyi apátság látványa a Balaton felől, illetve érdekes volt látni az élénk víziéletet, a sok vitorlást, amelyeket a legtöbb ipolysági gyerek eddig csak az Ötvös Csöpi-filmekből ismert. Szó esett Jókai Mórról és színésznő feleségéről, akik 1870-től húsz évig itt nyaraltak a villájukban, Jókai itt írta több regényének részleteit.

Első napunkat a korábban ismeretlen nevű, de végtelenül barátságos, festői Szentantalfán zártuk, ahol csodálatos természeti környezetben fekvő szállásunkon zavartalanul pihenhettük ki a sok-sok élményt nyújtó, de fárasztó napot. Az európai színvonalú, kristálytiszta házacskák egy gyönyörű medencét fogtak közre, ahol a bátrabbak a bőséges, nagyon finom vacsora után meg is mártózhattak.

Június 3-án a tihanyi apátságban kezdtük a programunkat. A buszon elhangoztak a legfontosabb információk a tihanyi apátság alapítóleveléről, a bencés rend működéséről is. Az apátsági templom megtekintése után megnéztük, sőt kipróbáltuk a Visszhang-dombon a tihanyi visszhangot, megemlékezve Csokonai A tihanyi Ekhóhoz c. verséről, kóstolhattunk levendulafagyit illetve levendulaszörpöt, vásárolhattunk levendulatermékeket. A Balaton az apátság melletti kilátóból is nagyszerű látványt nyújtott.

Eztán Sümeg felé vettük az irányt. A vár bejárata mellett egy hintómúzeumot és fegyvergyűjteményt néztünk meg, illetve szelíd állatkákat láthattunk-simogathattunk: kecskéket, nyuszikat és más háziállatokat, sőt pónilovakat is. A hangulatos várcsárda árnyas teraszán stílusosan középkori menüt kaptunk, amelyet kézzel fogyaszthattak el a merészebbek. A középkori ruhába öltözött pincérek igen figyelmes kiszolgálása és a finom ételek is hozzájárultak a csapat jókedvéhez.

Eztán következett a vártúra. A magas hegy tetején álló várba nem volt egyszerű a bejutás a meredek úton, de megérte felkapaszkodni a domb tetejére. Egy lelkes idős idegenvezető korhű ruhában ismertette a vár történetét, pajkos anekdotákkal színesítve mondanivalóját. Megnéztük a vár felvonóhídjának működését, bejártuk a vár különböző termeit, bútorokat, páncélokat, történelmi értékű használati tárgyakat láttunk. Nagy sikert aratott a kínzókamra és a különböző korhű fegyverek, az íjakat ki is lehetett próbálni. A vár udvarán a különböző játékokat is használhatták a diákok: buzogányhajítás, célba dobás, hétfejű sárkány legyőzéséhez szükséges kellékek és más szórakoztató programok varázsolták el az érdeklődőket. Voltak, akik a vár udvarán legelésző állatoknak: lovaknak, kiskecskéknek is szenteltek némi figyelmet. A várból gyönyörű kilátás nyílt nemcsak a környező vidékre (a Balaton 19 km volt), hanem az osztrák Alpok hófödte csúcsai is látszottak, mivel tiszta, napos idő volt.

Vasárnapi utolsó programunk Keszthely, a kastély meglátogatása volt. A gyönyörű parkban sok-sok fotó készült. Barátságos, nagy tudású idegenvezetőnk végig fenn tudta tartani a csoport érdeklődését. A csapat számára talán a leginkább lenyűgöző látványt az a tölgyfával borított lépcsőház nyújtotta, melyhez egyetlen szöget vagy alátámasztó oszlopot se használtak, mégis több évszázadon át szolgálta a kastélyban járókat. A legmeglepőbb az volt, amikor az egyik teremben megpillanthattuk annak a 12 magyar nemesi családnak a családfáját, akik a keszthelyi Festetichekkel rokonságban álltak. Az ipolysági Koháry Veronika tanárnő nagy megilletődöttséggel szembesült a saját őseit felmutató családfával, a honti Koháryak háromszáz évet felölelő családfáján szereplő nevekkel.

A nap végén rövid balatoni fürdőzéssel hűsítette magát a csapat, mindenki nagy megelégedésére, illetve a Balaton-parton gyönyörködtünk a hajókban.

A harmadik napon már hazafelé vettük az irányt. Még belefért a napba egy kis fürdőzés nappal, jó időben is, a diákok nagy-nagy örömére. Zánka, az egykori gyermekváros úgy marad meg a diákok emlékezetében, mint az egykor itt üdülőkében: jó volt itt lenni.

A gyorsan elszálló 3 nap utolsó állomása ismét Vác volt, ahol az ipolysági Szondy Gimnázium harmadikos diákjai és a váci Madách Gimnázium 10. A osztálya együtt vettek részt az Összetartozás napi megemlékezésen a Duna-parton. A három nap talán legszebb pillanat az volt, amikor az ipolysági diákok és a Madách gimnazisták együtt koszorúztak a váci ünnepélyen. Jó volt látni ezt az összetartozást.

Reméljük, a Határtalanul program folytatódik, mint ahogy a két középiskola együttműködése, barátsága is, nemcsak szervezett formában, hanem egyének között is.