Március 15-i ünnepi megemlékezésünk

1927 óta március 15. is nemzeti ünnepeink egyike, ám a 20. század második felére újra munkanap lett, és nem is nagyon engedték a tömegeket megmozgató megemlékezéseket. Sajnos a politikai erő,  a megfélemlítés eszközeként is használta, mert ehhez a naphoz is kötötte az ellenzékkel szembeni  kegyetlen megtorlásokat. Az állami megemlékezésekből nem kérő fiatalokat rendőrök gumibotozták meg, először 1973-ban a Petőfi szobornál, pedig ők csak a ’48 -as forradalom valódi üzenetét keresve, méltó és igaz megemlékezésre vágytak.

A  ’48-as forradalom a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség eszméit képviseli. Iskolánk 11.E osztályos tanulói által előadott műsor is erre emlékeztette a gimnázium tanárait és diákjait.

Részlet a műsor szövegéből:

“Nem akarunk, de tudunk.
Nem voltunk, de leszünk.
Itt alakok születtek a ködből
És maradtak emlékezetesek
az évszázadok szövedékében.
Petőfi, Jókai, Táncsics, Vasvári
Ma ugyanígy a csend áll ki
S kiált a decibelek nyelvén andalító
Nemzeti dalt idéző méla altató.
18 48 márciusában született az élet
Keresztülzúgott a szép, ma már Budapesten.
18 48 márciusa minden, ami voltunk
és minden, ami vagyunk ma is.
A Duna kanyara, a Kékes teteje
a melletted ülő most jött üzenete
A piros, a fehér és a zöld
ott feltűzve egybefűz
titeket, őket és minket
a lelátót és a küzdőteret
magyart magyarral ez a három szirom
a szív fölött susog, hogy összetartozunk.” -Lakatos Ádám tollából

A műsort rendezte Lakatos Ádám és Steidl Anna, a táncokat koreografálta és betanította Steidl Anita, a helyszínt a Városi Sportcsarnoktól béreltük.