Élményeink: Kutatók éjszakája

A Váci Madách Imre Gimnázium idén ősszel is megnyitotta kapuit az általános iskolások előtt a Kutatók éjszakáján. A szeptember 29-én tartott program sok kicsit és nagyot vonzott iskolánkba. A magyar munkaközösség már hagyományossá vált foglalkozásokkal kedveskedett az érdeklődőknek. Szervezőként mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagy öröm egy ilyen esemény megvalósítása. Egyrészt fontosnak tartjuk, hogy a régióban élő gyerekek kellemes élményeken keresztül ismerkedjenek meg az intézményünkkel. Ugyanakkor jó látni, ahogy a gimnazisták lelkesen vállalnak részt a munkából, segédkeznek az előkészületekben, majd a kisiskolásokkal együtt játszanak, rajzolnak.

Minden évben valamilyen téma köti össze programjainkat, idén az állatokat választottuk. Sokan magunk is kutyás-macskás emberek vagyunk, szerettük volna megmutatni a gyerekeknek az állattartás felelősségét és örömét egyaránt. Kiss Ágnes Dalma 10. E osztályos tanulónk kezdeményezésére látogatott el hozzánk a sződi Kutyaduma kutyaiskola. Gina és Cuki kutya ügyes trükkökkel és kedvességgel nyűgözte le a nézőket, akik még szelfit is készíthettek az ebekkel. Nem is csoda, hogy nagy volt az érdeklődés, hisz nem mást, mint egy filmcsillagot láthattunk: Cuki sokaknak egy hazai filmsorozatból volt ismert. A bemutató üzenete azonban még ennél is fontosabb, ahogy Kolozs Noémi, az egyesület vezetője fogalmazott: egy menhelyről örökbe fogadott kutya is lehet okos, szófogadó társa az embernek.

Na, de hogy jönnek az állatok a magyar tantárgyhoz? Örömmel adok választ a kétkedőknek: az irodalom, az állatok Birodalma is! Irodalmi tesztünk sok-sok állatos verset, mesét, rejtvényt, mítoszt, viccet, szójátékot vonultatott fel. A kisebbekre és a nagyokra is gondoltunk, de a játékos feladatsor kitöltéséért mind egyaránt csokis finomságot kaptak. Még a madáchos tanárok egy kis csapata is kitöltötte a tesztet, ezúton is gratulálunk nekik!

Mindezek mellett pedig kézműves műhelyben is serénykedtek a gyerkőcök. Saját „állatkertet” készítettek, amelynek minden tagja csipeszlábakon áll, és egy tolltartóba is befér. A kétszáz csipesz kevésnek bizonyult, pedig még a négylábúaknak is be kellett érniük két csipesszel. Végül már a színes papír is megtette. Voltak, akik még ugróbékát is hajtogattak a gimisek segítségével. Reméltük, nagy békaügető verseny kerekedik ki belőle, de a békák vagy nem, vagy nem a megfelelő irányba ugráltak, ám így is jól szórakoztunk.

Minden résztvevőnek és segítőnek köszönjük a közreműködést! Jövőre, reméljük, ismét együtt töltjük a Kutatók éjszakáját, és ki tudja, talán az is valósággá válik, amivel egy kedves szülő búcsúzott: ez fantasztikus volt, nyolc év múlva találkozunk!

Sándor Ildikó

(szervező)