Német-magyar diákcsere 6. alkalommal

bejegyezte: CsV · 2018-06-18

A Váci Madách Imre Gimnázium és az aschaffenburgi Maria-Ward-Schule között az idén hatodik alkalommal került megrendezésre a diákcsere program. A két iskola kapcsolatáról elmondhatjuk, hogy az évek során nemhogy ellaposodott, de egyre élénkebbé, népszerűbbé és szorosabbá vált. A mi oldalunkról a kezdetektől fogva a teljes német munkacsoport és segítőnk, Horváthné Strommer Éva tanárnő támogatja a programot, német részről pedig egyre több kolléganő csatlakozik hozzá.

Idén 13 diákunk vállalkozott az izgalmas kalandra, amely során a tanév elején „virtuálisan” megismert cserediákot a húsvéti szünet előtt öt napon át vendégül kellett látnia s bemutatnia neki iskolánkat, városunkat, fővárosunkat, majd most, június második hetében egy még nagyobb kihívás várt rá: viszontlátogatás során szűk hetet kellett eltöltenie egy német családban, együtt elmenni a cserediák társával az iskolába, ha úgy hozta a véletlen beülni a németül tartott latin vagy éppen közgazdaságtan órára, sőt három osztálynyi német diáklány és tanárnőik előtt német nyelven kedvcsináló prezentációt tartania.

Diákjaink remekül megállták a helyüket, azt gondolom rengeteget tanultak vendéglátókként és vendégekként, s ami szintén nem mellékes: nagyon jól érezték magukat.

Azért, hogy projektünk idén is létrejöhetett köszönettel tartozunk: a német és magyar szülőknek, a német kolléganőknek, iskolánk alapítványának és vezetőségének és a Duna-Dráva Cement Kft-nek, akik segítő és önzetlen támogatásukkal hozzájárultak az idei diákcsere sikeres és színvonalas megvalósulásához.

Balogh Dóra 9. E osztályos diáklány élménybeszámolója a júniusi utazásról

“Március végén fogadtuk aschaffenburgi cserediákjainkat, és most ők voltak soron a vendéglátásban. Június 6-án indultunk kora reggel a Keleti-pályaudvarról Münchenbe. Az út ezen része körülbelül 7 óra volt. A hosszú út után volt egy óra szabadidőnk a pályaudvaron, majd egy következő vonattal – ami időnként 290 km/h sebességgel száguldott velünk – megérkeztünk Aschaffenburgba, ahol már ismert partnereink vártak minket családtagjaikkal. Másnap reggel iskolájukban 3 órán vettünk részt. Mivel ez egy lányiskola, elég szokatlan volt, főleg a fiúknak, mert csak női mosdó volt a hatalmas épületben. A tanórák után egy nagyszünetünk volt, majd előadást tartottunk az idei nyolcadikos diákoknak, akik jövőre jöhetnek Magyarországra. Ezután sajnos hatalmas, több órás felhőszakadás vette kezdetét, ezért a városnézést és a piknikezést későbbre kellett halasztanunk, ám addig is remek játékokat játszottunk. A városban megnéztük a szép tereket, parkokat, és a híres kastélyt, ahonnan csodás kilátás nyílt a Majna folyóra és a vidámparkra. A második napon Frankfurtba látogattunk. Itt felmentünk a 200 méter magas Main Tower tetejére, ahol gyönyörű panorámát láthattunk. Szerencsére, ekkor szép időnk volt. Később a Zeil nevezetű “Váci utcára” hasonlító központban vásároltunk, és ebédeltünk. Mikor visszaértünk, szabad program volt mindenkinek. A harmadik ott töltött nap úgynevezett „családi nap” volt, ami mindenkinek egyéni volt, attól függően, hogy a német család mit tervezett a hétvégére. Én például a frankfurti Pálma-kertben voltam a vendéglátóimmal egy Lichterfest-en. Itt nappal piknikeznek az emberek, este pedig koncertek vannak, és gyertyákat gyújtanak, amikből alakokat raknak ki, és az egész park világít. Másnap reggel indultunk haza, és búcsút vettünk egymástól. Van, aki később is tartja a kapcsolatot a cserediák lányával, és legközelebb is találkoznak. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, ajánlom mindenkinek ezt a programot.”