Gólyák fészkeltek a Csattogó-völgyben…
Az előző évekhez hasonlóan, idén is a Csattogó-völgy adott otthont a gimnázium éves gólyatáborának. Az alábbiakban egy sokadik táborát átélő, egy első táboros, valamint a három főszervező írásait olvashatják fordított sorrendben. A bejegyzés végén pedig elérhetőek a táborról készült képek. Hajrá kis gólyák, hajrá Madách!
A három főszervező(Vanda, Beni, Bence – 10. C):
Az osztálytársaimmal, Bencével és Benivel szervezhettük meg az idei gólyatábort. A nyár folyamán sokat leveleztünk, hogy hogyan is kéne lezajlania. Kissé ideges voltam, hogy mindent megbeszéltünk-e, hogy minden simán mehessen. De mikor reggel megérkeztem a Márvány térre, láttam minden rendben lesz. Nagyon jó volt látni az ifjú gólyákat ahogy csapataikban lelkesen tanulták a Madách indulót, találták ki az egyéni csapat indulóikat és várták a programokat. Szerintem a festékcsata volt a legsikeresebb. Futni a többiekkel, és megpróbálni kikerülni az érkező festéktámadásokat. Nagyon örülök, hogy megkaphattuk a lehetőséget, hogy mi szervezhettük meg a tábort. (Gaál Vanda)
A kezdeti kisebb hibáktól eltekintve, az idei gólyatábort pár megkérdezett gólya válaszai alapján jellemezném. A hangulat igazán jó volt, a csapat közösséggé lett, a feladatok, bár párszor lehettek volna kevésbé fárasztóbbak, mégis szórakoztatók voltak. Gólyák és segítők együtt szereztek egy új vagy egy újabb maradandó élményt a Madáchos életérzésről. (#bestgolyavalasz: Többször kellett volna enni, de azért jó volt.) (Tóth Máté Benedek)
Nagyon élveztem a szervezését az idei gólyatábornak. Egész nyáron nagyon ideges voltam hogy vajon hogy sikerül majd de szerintem ahhoz képest hogy csak 10. osztályosok vagyunk Benivel és Vandával egész jól megcsináltuk. Én a festék csatát élveztem a legjobban meg az éjszakai zenélést amit Fanni és Vince adott elő. Köszönöm hogy idén mi szervezhettük! (Erdélyi Bence)
Gólyák mondták 1.
Nagyon jól éreztem magam, a játékok nagyon jók csak sajna nem mi nyertünk. Kormos Anni Zsófia
Csodáltos, komoly egyben vicces, sokat tanuktam belőle várom a sulit! Ferencz Zsombor Zoltán
Karánsebessy Botond (11.E), az első alkalommal táboroztató segítő beszámolója:
Életem első és utolsó gólyatábora volt ez segítőként, amit sajnálok, mert nagyon szerettem ott lenni. Az eleinte hideg, felhős időjárás nem kedvezett nekünk, de délutánra már a Csattogó-völgyben is megfelelő lett a hőmérséklet. A Márvány téren szépen összegyűltünk, betanítottuk a gólyáknak a Kacsatáncot és a Madách-indulót is. Ez viszonylag simán ment, bár a mi csapatunkban (Bosszúállók) mindannyian először voltunk segítők, így az elején kicsit nehézkes volt megfelelően kapcsolatot teremteni a gólyákkal. Közösen kitakarítottuk a Márvány teret, majd elindultunk a vasútállomáshoz. A kismarosi megállónál szálltunk le. A völgyhöz vezető út eléggé sáros volt az előző napi kiadós esőzéstől, de ez nem jelentett akadályt. A völgybe érve mindenki összegyűlt, a diákelnök és a DÖK-elnök is mondott egy rövid beszédet. Ezek után következett az ismerkedés, ahol mindenki elmondta a nevét, az okot, hogy miért jött a Madáchba, majd a hobbiját is. Az ebédig hátralévő időt a Honfoglaló játék töltötte ki, ami kicsit kaotikusra sikerült, még nem volt hasonló, de végül mindenkinek sikerült kiosztani a pontokat. Az ételek nagyon finomak voltak, volt rántott hús ebédre, spagetti vacsorára. Az osztályok közötti versenyek voltak a kedvenceim. Míg az osztályok megismerték az osztályfőnökeiket, mi előkészítettük a Forma 1 nevű játékhoz a terepet, azaz bólyákat helyeztünk el egy F1-es pálya mintájára. 
A játék közben sokat nevettünk, a segítők közül néhányan vízipisztollyal lőttek a játékosok fölé. A játék lényege az volt, hogy egy ember a kezére húzta a cipőjét, egy másik pedig a lábánál fogta, és így kellett haladniuk a pályán. A játékban legalább egyszer ki kellett állni a boxutcába, ahol kicserélték a játékos cipőjét a kezén. Ezután következett az “úszás”, amiben szintén két játékos volt. Az egyiküknek az egyenes pályán négykézláb kellett menni, míg a másik rajta feküdt, és úszást imitálva kellett a kezét mozgatnia. Az osztályok közötti versenyek után következett a festék csata, majd egy kis pihenő után a vacsora. A programok között a segítők mindent megtettek, hogy mozgásban tartsák a gólyákat, akiknél akár kisebb kihágást észleltek (pl. nem hordták a nyakukba akasztható bilétát), azokat a focipályán futtatták, vagy pedig zálogot vettek el tőlük. A vacsora után lehetett ezeket a zálogokat feladatok teljesítése útján visszaszerezni. Előtte viszont az új igazgató is mondott egy rövid beszédet. Volt pár emlékezetes jelenet is, mint például amikor egy fiúnak papot játszva össze kellett adnia két lányt. Furcsa volt. Ezután következett a buli, ahol nem más, mint a legendás lemezlovas, Legendás Gergely biztosította a hangulatot. Rövidesen megérkezett két volt diák, Fanni és Vince akik dalokat adtak elő egy tábortűznek nevezett lámpa körül. Tíz órakor takarodót fújtunk, és akiket még ezután is kint találtunk, egy késő esti futásra küldtük. Mi, segítők ezután is fent maradtunk, azaz inkább igyekeztünk fent maradni, ugyanis a számomra legizgalmasabb pont ezután következett. Hajnali negyed 2-kor felkeltettük az összes gólyát, rájuk nyitottunk, és közöltük, hogy “itt az idő felkelni, irány a színpad”. A színpadnál pedig elmondattam velük az aktuális Madách-esküt, amit én és Kocsis Bence írtunk (én maximum a 30%-át írtam). Majd mi is lefeküdtünk, ekkor már 2 óra volt. Kevéssel 7 óra előtt ismét felkeltettük a gólyákat, immáron kicsit visszafogottabban, ismét a színpadhoz küldtük őket, ahol Kanyó Ábel egy laza reggeli tornával lehelt életet a gólyákba. Ezután a reggeli következett. Reggeli után lassan elkezdtük a kipakolást, amivel viszonylag hamar végeztünk. Előkerült egy focilabda is és néhány kapu is, néhányan rendeztek egy spontán bajnokságot. A tábor alatt rendezett versenyek pontjai és a segítők által adható plusz pontszámok alapján pedig eredményt hirdettek. A mi csapatunk, a Bosszúállók negyedik lett, úgyhogy legalább nem lettünk utolsók. A helyezettek kaptak gumicukrot, ahogy az év gólyája, Kiss Balázs is. Még indulás előtt Asbóth tanár úr rendezett egy “Há!” bajnokságot is, amiből 3 nyertes került ki. Szépen lassan visszaindultunk a kismarosi vasútállomáshoz, onnan pedig Vác felé vettük az irányt. Mind a gólyák, mind a segítők fáradtan, de jó élményekkel tértek haza, és bízom benne, hogy még sokáig emlékezni fogunk erre a két hosszú napra.
A játék közben sokat nevettünk, a segítők közül néhányan vízipisztollyal lőttek a játékosok fölé. A játék lényege az volt, hogy egy ember a kezére húzta a cipőjét, egy másik pedig a lábánál fogta, és így kellett haladniuk a pályán. A játékban legalább egyszer ki kellett állni a boxutcába, ahol kicserélték a játékos cipőjét a kezén. Ezután következett az “úszás”, amiben szintén két játékos volt. Az egyiküknek az egyenes pályán négykézláb kellett menni, míg a másik rajta feküdt, és úszást imitálva kellett a kezét mozgatnia. Az osztályok közötti versenyek után következett a festék csata, majd egy kis pihenő után a vacsora. A programok között a segítők mindent megtettek, hogy mozgásban tartsák a gólyákat, akiknél akár kisebb kihágást észleltek (pl. nem hordták a nyakukba akasztható bilétát), azokat a focipályán futtatták, vagy pedig zálogot vettek el tőlük. A vacsora után lehetett ezeket a zálogokat feladatok teljesítése útján visszaszerezni. Előtte viszont az új igazgató is mondott egy rövid beszédet. Volt pár emlékezetes jelenet is, mint például amikor egy fiúnak papot játszva össze kellett adnia két lányt. Furcsa volt. Ezután következett a buli, ahol nem más, mint a legendás lemezlovas, Legendás Gergely biztosította a hangulatot. Rövidesen megérkezett két volt diák, Fanni és Vince akik dalokat adtak elő egy tábortűznek nevezett lámpa körül. Tíz órakor takarodót fújtunk, és akiket még ezután is kint találtunk, egy késő esti futásra küldtük. Mi, segítők ezután is fent maradtunk, azaz inkább igyekeztünk fent maradni, ugyanis a számomra legizgalmasabb pont ezután következett. Hajnali negyed 2-kor felkeltettük az összes gólyát, rájuk nyitottunk, és közöltük, hogy “itt az idő felkelni, irány a színpad”. A színpadnál pedig elmondattam velük az aktuális Madách-esküt, amit én és Kocsis Bence írtunk (én maximum a 30%-át írtam). Majd mi is lefeküdtünk, ekkor már 2 óra volt. Kevéssel 7 óra előtt ismét felkeltettük a gólyákat, immáron kicsit visszafogottabban, ismét a színpadhoz küldtük őket, ahol Kanyó Ábel egy laza reggeli tornával lehelt életet a gólyákba. Ezután a reggeli következett. Reggeli után lassan elkezdtük a kipakolást, amivel viszonylag hamar végeztünk. Előkerült egy focilabda is és néhány kapu is, néhányan rendeztek egy spontán bajnokságot. A tábor alatt rendezett versenyek pontjai és a segítők által adható plusz pontszámok alapján pedig eredményt hirdettek. A mi csapatunk, a Bosszúállók negyedik lett, úgyhogy legalább nem lettünk utolsók. A helyezettek kaptak gumicukrot, ahogy az év gólyája, Kiss Balázs is. Még indulás előtt Asbóth tanár úr rendezett egy “Há!” bajnokságot is, amiből 3 nyertes került ki. Szépen lassan visszaindultunk a kismarosi vasútállomáshoz, onnan pedig Vác felé vettük az irányt. Mind a gólyák, mind a segítők fáradtan, de jó élményekkel tértek haza, és bízom benne, hogy még sokáig emlékezni fogunk erre a két hosszú napra.Gólyák mondták 2.
Nagyon jó volt. Társaság is kiváló volt. Kedvenc program az éjszakai éneklés. Antal Bence
Nagyon jó volt a közösség. Örülök hogy az osztállyal megismerkedtem Talán egyes szívatások oktalanul voltak de attól függetlenül nagyon izgalmasan volt és jók voltak a programok. Hegedűs Dorina
Nagyon jól éreztem magam sok-sok életre szóló élménnyel gazdagodtam ezalatt a kis idő alatt, a segítők nagyon kedvesek, viccesek és “hatalmukhoz” képest empatikusak voltak. Számomra negatívum csak az időjárás és a gyenge kondícióm volt. Kakas Zsófi
Kanyó Ábel (11. C) – veterán csapatsegítő
Az idei gólyatáborunkat szokásos módon ismét a Csattogó-völgyben tartottuk. Váci gyülekezés után,a vonathoz már énekelve mentünk ki. Csapatok szerint rendeződtünk, idén már csapatkapitány lehettem, elvégre 4 éve voltam gólya. Körforgós játékokkal dobtuk fel a gólyák hangulatát, közben a Kacsatánc is meg-megszólalt. Az osztályfőnökök,és néhány tanár is kilátogatott, hogy megismerkedjenek elsőseink a saját osztályukkal. A szokásos festékcsata, és az esti zálogvisszaszerzés sem maradhatott ki a programból.Estefelé a zenét is feljebb vettük, így a spontán kialakult buli után jött a takarodó. Éjjel mindenkit felzavartunk a kötelező és 5 éve tartandó programunkra, a Madách Esküre. A reggeli tornát közösen csináltuk a gólyákkal, habár megvolt a kellő fegyelem, de ennek később meglett a gyümölcse,ugyanis csapatunk megnyerte a versenyt. Egy percig sem unatkoztak,mindig oda tették magukat, és mint tudjuk rend nélkül sem irányítani, sem nyerni nem lehet. Hálás vagyok hogy ismét itt lehettem, immáron 4 alkalommal segítőként, és köszönjük szépen a szervezést. Élesebb legyél a…
További fényképek az alábbi linken érhetőek el:
https://drive.google.com/drive/folders/1a0KlgN90fZfwwYe-ytoQ-Ly1UDI_tIUt?usp=sharing
