Farkas Pál
karnagy
1973-1977 között a Sztáron Sándor Gimnázium diákja
„A színpad a legboldogítóbb búvóhely azok számára, akik titokban táskájukba csomagolták gyermekkorukat, és úgy keltek útra, hogy életük végéig tovább játszanak!” (Csehov)
Ez a Csehov-idézet fontos számomra, hiszen nem mindegy, hogy az ember gyermekkorában milyen indíttatást hoz otthonról, illetve az iskolákban tanáraitól útravalóként mit kap, és ebből mit rak a tarsolyába, hogyan éli életét.
Alap és középfokú tanulmányaimat Vácott végeztem, 1977-ben érettségiztem a Sztáron Sándor Gimnáziumban. A középiskolai évek meghatározóak voltak számomra, hiszen egy ifjú ember személyisége ezen időszakban bontakozik ki, az itt ért hatások elkísérik életének későbbi szakaszaiban is. Számomra a zene és a sport volt a tanulás mellett a két legfontosabb tevékenység. Ezen időszakban Budapesten folytattam zenei tanulmányaimat, mellette pedig Vácon atletizáltam. Így már ifjú koromban meg kellett tanulnom az idővel való helyes gazdálkodást. A délelőtti információkat igyekeztem raktározni, hiszen a délutánt vagy a sportpályán, vagy Budapesten töltöttem, így a másnapi órákra való felkészülés igen korlátozott volt. Hálás vagyok volt tanáraimnak, hogy ezen irányú tevékenységeimhez toleránsan viszonyultak, támogatták törekvéseimet. Természetesen iskolai rendezvényeken, kulturális programokon, megyei és országos sportversenyeken igyekeztem társaimmal együtt iskolánknak színfoltot adni, illetve eredményeket hozni. Fontos volt számomra, hogy több mindenben kipróbáljam magam, hiszen számtalan területen lehet tevékenykedni, de a középiskola végén döntéshelyzetbe kerül mindenki. Nem könnyű ez senki számára sem, hiszen a cél, hogy megtaláljuk a legjobb irányt, a tévelygés veszteséggel jár! Én a zene mellett döntöttem és nem bántam meg. A főiskola, majd a karmesterképző nem csak a tanári pályát nyitotta meg számomra, hanem a művészi karriert is! Természetesen ez nem az egyik napról a másikra alakul ki, mérhetetlen türelem, szorgalom, alázat, a szakma szeretete és hatalmas mennyiségű munka árán születik meg. Folyamatos tanulás, kitartás és a szakmában való tapasztalatszerzés, építkezés hozhatja meg jó esetben a sikert.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanítás mellett alkalmam nyílt alulról építkezve megismerni a zenei csoportokkal való foglalkozás során a szakma rejtelmeit. Így dolgoztam gyermekkarral, nőikarral, férfi karral, vegyeskarral, ifjúsági és szakiskolai zenekarral, kamarazenekarral és szimfonikus zenekarokkal. A közösségekkel való foglalkozás igen összetett, hiszen a szakmai munka mellett az emberi oldal is fontos, mert csak így 132 alakulhatnak ki tartós és sikeres munkafolyamatok.
Egykori iskoláimban, a Váci Bartók Béla Zeneiskolában kezdtem tanítani, majd a Váci Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Sztáron Sándor Gimnáziumban voltam egy ideig óraadó. Igen jó érzés volt egykori tanáraimmal együtt tanítani, kollegiális viszonyba kerülni. Emlékezetes számomra, hogy először én készíthettem fel diákokat énekből érettségire.
A tanári pálya intézményvezetéssel folytatódott, egykori zeneiskolámnak lettem az igazgatója. Jelenleg is egy művészeti iskolát vezetek Dunakeszin, ahol négy művészeti ágban folyik képzés. Természetesen a művészi karrier is fontos, így kórusok és szimfonikus zenekar vezetése mellett alkalmam nyílik színházakban dolgozni, az ország minden részén koncertezni, Európa és tengeren túli országok színpadain megfordulni, műfaji megkötések nélkül.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet ennyi mindent csinálni? Nagyon fontosnak tartom a szakma szeretetét és tiszteletét! Szerencsésnek mondhatja magát az, aki olyannal foglalkozhat, amit szeret csinálni, és erre korlátlan időt és energiát is képes szentelni a cél érdekében! Így lehet igazi minőséget elérni. A művészi pálya különlegessége, misztikuma és értékrendje megköveteli a folyamatos tanulást, melyet az iskolázottság mellett az élet, így az idősebb, tapasztalt kollégákkal való közös munka, koncertélmények erősítenek meg. Hivatásunkból adódóan kötelességünk ezen értékeket továbbítani fiatal kollégáink számára.
Gratulálok a gimnázium és az ott tanító pedagógusok munkájához, akik több évtizeden keresztül generációk számára közvetítették és közvetítik a tudást, az értéket, az emberséget, hittel, meggyőződéssel!
Szeretettel és köszönettel: Farkas Pál
