Dr. Balogh Béla
vállalkozó, állatorvos
1991-1995 között volt a Váci Madách Imre Gimnázium tanulója
2000-ben fejeztem be tanulmányaimat budapesti Állatorvostudományi Egyetemen. 2001- ben üzlettársammal, Dr Faragó Zsolt Károlylyal alapítottuk meg a KEDVENC Állategészségügyi Központot, melynek jelenleg is a vezetője vagyok. Jelenleg Vácott és két budapesti kerületben biztosítunk kimagasló gondoskodást és szakszerű betegellátást évente körülbelül 10.000 házikedvencnek. Állatorvosi rendelő- ink 20 munkatársunknak és családjának biztosítanak munkát és megélhetést. 2008-ban egzotikus állatok szakállatorvosa, 2010-ben kisállatgyógyász szakállatorvos lettem. Munkám mellett 5 éven keresztül a Magyar Állatorvosi Kamara szakmai továbbképző bizottságának elnöke voltam.
„Élj úgy, hogy ha lepereg előtted az életed fi lmje, érdemes legyen végignézned!”
A történetem kezdetéhez visszaugrom az időben a kisgyermek koromig. Már 2-3 évesen valamilyen megmagyarázhatatlan módon erős vonzódást éreztem az állatok, illetve a viselkedésük megfigyelése iránt. Édesapám mérnökként dolgozott, édesanyám pedig üzemorvos volt, de az állatok iránt egyikük sem érzett különösebb vonzalmat, otthon nem is tartottak semmilyen házi kedvencet. A játszótéren a többi gyerek, illetve a játékok alig érdekeltek, inkább kenyérmorzsákat vittem a hangyáknak, és figyeltem, ahogy becipelik a bolyba, eső után pedig éticsigákat gyűjtöttem, és otthon befőttesüvegben tartva néztem, ahogy a salátalevelet rágják, csodáltam, ahogy mozgatják tapogatóikat. Szerencsémre szüleim felismerték, hogy érdeklődésem a későbbi hivatásomat is meghatározhatja, így támogatásukkal hamarosan valóságos mini állatkertté vált az otthonunk. A tágabb családtagok, ismerőseink, sőt az általános iskolai osztálytársaim is amolyan csodabogárnak tekintettek az állatimádatom miatt. Bár állatokról bármikor, bárkivel szívesen beszélgettem, a környezetemben nem volt más, hozzám hasonlóan elhivatott ember, így egyedülállónak, különcnek képzeltem magam. Példaképeim akkoriban olyan távoli, külföldi, és számomra elérhetetlen emberek voltak, mint Gerald Durrel, David Attenborough. Az ő rendkívüli munkásságuk még jobban erősítette bennem, hogy különleges az érdeklődési területem, illetve fokozta a magányosság érzésemet.
Amikor bekerültem a gimnáziumba a biológia- kémia tagozatos osztályba, az első napon, a bemutatkozáskor mindenki elmondta, hogy melyik a kedvenc tantárgya. Egy kivételével mindannyian a biológiát vettük az első helyre. Ekkor találkoztam egyszerre nem még,egy, hanem vagy harminc hasonló érdeklődésű diákkal, így már nem is éreztem magam annyira egyedülinek. Az osztályban csak 7-en voltunk Váciak, a többség a környező településekről járt be, vagy koleszos volt. Biológia tanárnőnk, Cserné Hornicsek Margit 124 Tanárnő, az órákon szigorú volt, de a délutáni fakultációs foglalkozásokon nagyon sokat segített nekünk, hogy az akkoriban új rendszerűnek számító, és azóta ki tudja hány alkalommal tovább újított felvételin eredményesen szerepelhessünk. Máig emlékezetes számomra az a Naszály hegyi kirándulás, ahol a természetes élőhelyükön, a helyszínen, közösen határoztunk meg növényfajokat a Kis Növényhatározó segítségével. Élőben sokkal nehezebb volt a munka, mint a szépen preparált szertári készítményeken, hiszen nem állt egyszerre a rendelkezésünkre a növény valamennyi életszakaszára jellemző rész.
Osztályfőnökünk, Kovács Ferenc tanár úr lelkességével és érdekes, látványos kísérleteivel többünkben is fel tudta kelteni az érdeklődést a biológiához képest sokkal kevésbé kedvelt kémia iránt. A szöveges kémiai számítási feladatok alapos begyakoroltatása óriási segítséget jelentett az egyetemre való bekerüléshez, mert neki köszönhetően hiba nélküli, 100%-os felvételit tudtam írni kémiából, így messze a felvételi ponthatár feletti, a második legmagasabb pontszámmal kerültem be az Állatorvostudományi Egyetemre! A Tanár Úr által szervezett osztálykirándulások diákként túlságosan zsúfolt programúak voltak, akkoriban több játékot, szabadidőt szerettünk volna. Az ország egy-egy, a tanulmányainkhoz kapcsolódó régiójába látogattunk el, s a programokban annyi múzeum, történelmi emlékhely, várrom meglátogatása szerepelt, hogy szinte minden nap során több helyet is ki kellett hagynunk időhiány miatt. Felnőttként úgy érzem, sikerült átadnia a nyitott, érdeklődő, kíváncsi világszemléletét. A nyaralások, szabadságok alatt szokásommá vált az aktív pihenés, az adott terület látnivalóinak felkeresése.
Szerencsés vagyok, hogy Vácra születtem, és „madáchos” lehettem!
