Floch István
váci vállalkozó
A Sztáron Sándor Gimnáziumtanulója volt 1984-1988 között
Kozma Edit (KE) készített vele interjút. Ebből olvashatunk részleteket.
KE: Vendégem Floch István, aki fontos szereplője a váci közéletnek, és aki nagy támogatója az iskolánknak. Hány éve végeztél, melyik épületben, iskolában?
FI: 1984-től 1988-ig jártam a Sztáron Sándor Gimnáziumba, ami a Konstantin téren volt. Alapvetően egy más jellegű iskola volt, más jellegű épület.
KE: Éreztétek-e akkor, hogy a sztáronosok sztárok?
FI: Igen, éreztük. És nagyon különleges volt, ahogy odakerültünk elsőéves gimnazistaként. Akkor kötelező volt a köpenyviselet. Mindenki kék köpenyben járt. Onnan lehetett tudni, hogy ki elsős vagy felsőbb évfolyamos, hogy a köpenynek egyre kisebb része látszott. Volt olyan matek-fizika szakos tanár, aki azt mondta: „Uraim, hölgyeim, van iskola a tér másik oldalán is, oda is lehet járni.” Így kezeltek. Igen, éreztük: nagyon jó hely volt a Sztáron!
KE: Akkor a város egyetlen gimnáziuma volt a Sztáron. Jelentet-e valami előnyt a továbbtanulásban? Volt-e olyan, aki nem jelentkezett egyetemre, főiskolára?
FI: 28-an érettségiztünk az osztályban és szerintem huszon egy-két embert vettek fel valamilyen felsőoktatási intézménybe. Aki bejutott, az nagy valószínűséggel elvégezte.
KE: Milyen tanulónak kellett ahhoz lenni, hogy valaki bejusson a felsőoktatásba?
FI: Ugyanaz volt, mint most. Pl. az orvosira akkor is nehezebb volt bejutni, mint egy más felsőoktatási intézménybe, gondolok itt egy Ho Si Minh egri tanárképző főiskolába. … Most azt gondolom, hogy mindenkit felvesznek oda, ahová szeretné, … aztán, majd bent osztályozzák a mezőnyt. …. Én a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára jártam. 121-en kezdtük az évfolyamot, és 3 év múlva 27-en szereztünk diplomát. Azt mondták az első félévben az előadóban még nagyon szűkösen férünk, de semmi gond, első félév után bőven lesz hely! Volt is!
KE: Nagy dolog volt-e akkor, hogy valaki egyetemre vagy főiskolára jár? Mi volt a többi választási lehetőség?
FI: Végül is, túl sok variációs lehetőség nem volt. … Elvégezték a Kilián György Szakmunkásképzőt és szereztek másfél vagy két év alatt egy szakképzettséget vagy pedig felvették őket valahová, előfelvételit szereztek. Akkor kötelező katonai szolgálat volt az érettségi után. Az első év azzal telt, hogy bevonultunk valamilyen honvédségi kötelékbe és ott szolgálatot teljesítettünk. Majd pedig bekerültünk főiskolára, egyetemre. …
KE: Térjünk egy kicsit vissza a sztáronos évekre. Melyik tagozatra jártál?
FI: Alapvetően az én időszakomban csak nyelvi és testnevelés tagozat volt. Emelt óraszámban, fakultációs tárgyként lehetett tanulni az elképzeléseknek megfelelően bizonyos tárgyakat, és a második év végén volt egy választási lehetőség, … Heti öt órában tanultam a tárgyaimat, gondoltam, ez elég lesz a felvételihez, ez elég is volt.
KE: A diákoknak mai napig nagy élmény a diáknak és a diákigazgató választás. Te is indultál diákigazgató választáson.
FI: Ezek nagyon jó bulik voltak. Egy hetes időszakot vett igénybe, a karácsonyt megelőzően. Felpörgetett hangulat volt. Amikor negyedikesek voltunk, az osztályban rövid szavazás után eldőlt, hogy én leszek az igazgató jelölt. A végén egy nagy közös bulival zártuk az egész történetet. Volt olyan például, hogy „Zsigerelő” …
KE: Mennyiben más a főiskolás egyetemista élet, tanulás a gimnáziumi évekhez képest?
FI: … Sokkal inkább a hallgatókra van bízva, hogy mennyire veszik komolyan. … Mi a Vendéglátóipari Főiskolán a „csúcs gasztronómiára” a „csúcs vendéglátásra” készültünk … az Intercontinentálban, az akkori Hiltonban voltak a gyakorlati oktatásaink. …
KE: Mondjál néhány embert, akire szívesen emlékszel a Sztáron Gimnáziumból! FI: … Főleg azt a fajta szelídséget kedveltem, ami legjobban Pinke József tanár úrra volt jellemző. Volt egy „9 hektáros” történelem anyag, ezt leadta egy fél füzetoldalban, aztán az osztálynak 4,7-es lett az érettségi átlaga. Nem volt remegés az óráin. Bejött, elmesélte, hogy mi volt a fociban, aztán tartott egy baromira jó órát. A filozófia 18 évesen nem a legjobb tantárgy. Bejött az osztályba egy vékony, törékeny hölgy, Pellei Ilonának hívták és elkezdett beszélni a filozófiáról, és mind a 28 ember síri csöndben hallgatta őt 45 percen keresztül, és nagyon sajnáltuk, hogy véget ért az óra.
KE.: Tudom, hogy a sport is fontos szerepet játszott és játszik az életedben. Milyen sportokat űztél?
FI: … Nagyon szerettem a focit, a kosárlabdát. Suli szinten Tudja tanár úr szervezte a kosár csapatot és nagyon nagy „apostola” volt akkor, Különböző országos és megyei versenyeken voltunk. Aztán később a kajak-kenu, amiről azt gondolom, hogy inkább hobbi. … A főiskolai évek alatt a rally sporttal kezdtem el intenzíven foglalkozni, 1990-től 2002-ig komolyan és aztán 2008-ig néhány verseny erejéig.
KE: Az élettörténetedben ott tartunk, elvégezted a főiskolát. Mivel foglalkoztál utána?
FI: Akkor egy családi vállalkozásban az édesanyám vitt egy cukrászdát és egy cukrász termelő üzemet. Én ott elkezdtem dolgozni. … Aztán volt egy jó lehetőség, hogy egy jó adottságokkal rendelkező üzlethelyiséget sikerüljön megszerezni. … 20 év telt el, azóta. .. Most 2-3 vállalkozást viszek. …
KE: A családotok nevét mindenki ismeri a városban. Ez könnyebbség vagy nehézség neked az életben?
FI: Nem nagyon szeretek szerepelni, … Nekem nehézséget jelent. … ha az ember a munkáját jól végzi … akkor megítélik őt a munkája alapján. Nem kell az arcát adnia hozzá. …
KE: Milyen nyelveket tanultál a gimnáziumban?
FI: Én orosszal kezdtem. … azt mondták oroszul fogtok tanulni. Aztán: A franciás csoportba fogsz járni! Nekem akkor, 1984-ben álomnak tűnt, hogy egyszer el fogok jutni Kanadába vagy Franciaországba, s ott meg kell szólalnom franciául, … mintha holdutazást ígértek volna. Czadró tanár úr volt a francia tanárom. Azt mondta, hogy ez nagyon fontos – és tanultunk franciát. 2002-ben kerültem először Kanadába, akkor kellett volna először franciául beszélnem. Szerencsére, akkor már nagyon jó szinten tudtam angolul. …
KE: Te sok emberrel találkozol a városban. Milyen most az iskolánk megítélése, szerinted?
FI: … a Madáchnak az elmúlt időszakban nincs rossz híre … Sok olyan tehetséges gyerek megy a Boronkayba, aki a Madáchból is eljutna oda, ahová szeretne, de úgy gondolja, hogy a Boronkay nyújt biztosabb képzést. Ez nem így van. Az egyénről szól a történet. Akarsz tanulni vagy nem, meg akarod csinálni vagy nem. …
KE: Mit kaptál a gimnáziumban, amit egész életedben magadénak tudhatsz?
FI: Ez bort és pipafüstöt is igényelne! 14-évestől 18-ig az ember egyik legfogékonyabb időszaka. Az első szerelmek, az első barátságok, az első csalódások, minden belefűzhető. Azt is nagyon élvezem, hogy most ide eljöhettem.
