Gyulay Zsolt
kétszeres olimpiai bajnok és világbajnok kajakozó, sportvezető
1978-1982 között a Sztáron Sándor Gimnázium tanulója
“Gyuzsóval több dolog is összeköt bennünket. Igaz, hogy több mint egy évtizeddel fiatalabb vagyok nála, amikor a csúcson volt, én még az ifi k közt versenyeztem, Szöul idején is csak tíz éves voltam. De mindkettőnknek a Dunakanyarból ívelt a pályafutása, Győr egy jelentős állomás volt mindkettőnk életében, megéltük a váci műhelyt, a győri iskolát. Amikor már versenyeztünk egymás ellen, miután kilencvenkilencben visszatért, párosban nem tudott megverni. Azt sajnálom, hogy soha nem ülhettünk egy hajóban. Nem csak egy bajnok volt, hanem egy példakép is. Isten éltessen Bajnok! “- emlékezett vissza a mob.hu-nak a szintén váci születésű, hatodik olimpiájára készülő Kammerer Zoltán, háromszoros olimpiai bajnok kajakozó, aki az ötkarikás játékokon, Atlantában lehetett Gyuzsó csapattársa. Gyulay Zsolt 1996-ban zárta olimpiai szereplését, Kamera akkor kezdte.
“Azért lett már kajakosként ikon, mert szeretett és tudott szerepelni. Jóképű volt, imádták a csajok, mindenütt ott volt és mindig szimpatikusan nyilatkozott. Tudta és tudja: tudatosan kell élni és rengeteget kell dolgozni ahhoz, hogy az ember sikeres lehessen” – nyilatkozta a Gyulay felkészülését kilenc évig irányító Angyal Zoltán a Magyar Kajak-Kenu Szövetség honlapjának.
Középiskolai tanulmányainak Vácon, a Sztáron Sándor – ma Madách Imre – Gimnáziumban tett eleget. Az iskola ma a MOB Sportiskolai programjának egyik dunakanyari meghatározó intézménye, ide járt anno Kulcsár Gergely olimpiai ezüstérmes gerelyhajító is.
“Büszkék vagyunk kétszeres olimpiai bajnokunkra, akinek legnagyobb sikereit iskolánk aulájában márványtábla hirdeti. Zsolt kapcsolatban van egykori iskolájával, 2008-ban Madách-bálunk díszvendége volt. Idén nyáron segített abban, hogy egy diákcsoportunk a Magyar Nagydíj hétvégéjén eljuthasson a Ringre” – mondta az intézmény igazgatója, Horváth Edit.
Zsolt gimnáziumi osztályfőnöke, dr. Inczédy Jánosné, a most 87 éves Sárika néni nagy szeretettel beszélt róla. „Aranyos gyerek volt, mindene volt a sport, azt teljes gőzzel csinálta; a tanulást annyira, amennyire ideje, energiája maradt, de megállta a helyét. Akár jeles is lehetett volna, ha többet tud foglalkozni vele. Mindenki szerette, tanárok, diákok egyaránt. Mindenki elfogadta, hogy a tanulásra kevés ideje és energiája marad.”
Egykori padtársa, Dóra Zoltán a hétköznapokra emlékezett. “Hajnalban, Deákvárról indult edzésre, még azokban a téli hónapokban is, amikor másoknak jó volt az ágyban lustálkodni. Nem irigyeltük ezért, inkább csodáltuk elszántságát. Amikor az uszodából beesett a suliba, első útja a büfébe vezetett, de arra is jól emlékszem, ahogyan méretes sporttáskájából kicsomagolja a Köztársaság úti csemegében reggel vásárolt zacskós kakaót az elmaradhatatlan friss, ropogós kiflivel. Hatalmas étvágya volt a kimerítő edzések után. Szinte soha nem láttam fáradtnak; ugyanúgy végigdolgozta a napot, és egyetlen tantárgyból sem kapott felmentést vagy kivételezett bánásmódot tanárainktól. Sőt Dr. Inczédy Jánosné, az osztályfőnökünk még a szokásosnál is kritikusabban elemezte matek dolgozatait („Gyulaykám, mindjárt fenékbe rúglak ezért…”), hiszen tudta, hogy igazán jó képességű diák. Őszintén szólva Gyuzsót mindannyian nagyon kedveltük, hiszen kivételesen jó humorú, fifikás srác volt. Különösen a feleltetések során volt elemében. Vagánysággal teli tréfálkozó kedvét anekdoták, egyedi történetek sora őrzi. Most egy a sok közül. Gyakran szólítottak ki bennünket csoportban felelni, ő ekkor alkalomszerűen gyors, ám megtévesztő információkkal segítette bajba jutott társait – engem például a fotoszintézis folyamatának sajátos értelmezésével vitt jégre, tekintettel aznapi szerény felkészültségemet látva-; a csőbe húzottak persze sohasem haragudtak meg ezért, sőt közös, nagy röhögés lett a vége. Meg hát, ki mert volna szembeszállni egy izomkolosszussal. Sportpályafutásában – emlékezetem szerint – harmadikos gimnazistaként indult el a csúcs felé. Az osztályból ő jutott ki Nyugatra először közülünk – az 1980-as évek legeleje! -, s bár sosem dicsekedett ezzel, persze, hogy volt bennünk egy kis irigység. Aztán az érettségi banketten – amikor elváló jövőnket tervezgettük – már csillogott a szeme: vágyott az olimpiára, igazán akarta a nagy eredményt.”
„Gyuzsóval több évtizedes barátság köt össze, hiszen azon túl, hogy Szöulban mindketten bajnokok lettünk, az is közös bennünk, hogy a Bp-i Honvéd versenyzői voltunk a nyolcvanas évektől, így mintegy harminc éve ismerjük egymást. Zsolt kiemelkedő teljesítményt tudott elérni sportolóként, képességeit vezetőként is érvényesíteni tudja, a mai napig komoly beosztásokat tölt be. Örömömre szolgál, hogy nem távolodott el a sporttól, most már sportvezetőként a Magyar Olimpiai Bizottságban is együtt dolgozhatunk” – mondta Fábián László, Szöul öttusabajnoka, a MOB sportigazgatója.
A szöuli játékok idején született lánya, Blanka Olimpia, aki édesapja nyomdokain ifjúsági korában szintén kajakozott, korosztályos világ- és Európa-bajnoki címig “vitte”.
Háromszor volt az év kajakozója, a MOB Olimpiai aranygyűrű mellett kitüntették a Magyar Népköztársaság csillagrendjével és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével.
Gyulay sportolói karrierjét követően elvégezte a TF szakedzői szakát és a Külkereskedelmi Főiskolát.
Dolgozott marketing-igazgató- ként és szlovákiai vezérképviselőként az Aréna sportszergyártó cégnél, az Újpest FC labdarúgóklubnál ügyvezető igazgatóként, csak- úgy, mint az OLLÉ Sportrendszer Kht-ban. Elnöke volt a Magyar Nemzeti Autósport Szövetségnek, marketing-alelnöke volt a Magyar Kajak-kenu Szövetségnek, 2010 óta a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezetője. Tagja a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének, korábban annak alelnöki tisztét is ellátta. Tagja a Magyar Halhatatlan Sportolók Egyesületének. A 2010-es szingapúri I. Ifjúsági Olimpiai Játékokra együtt utazott Egerszegi Krisztinával, mindketten a Magyar Ifjúsági Csapat védnöki tisztét látták el.
Forrás: http://www.mob.hu 2014. 09.12.