Kálmán Krisztina
paraatléta
A Madách Imre Gimnázium tanulója 2001- 2004 között
1987-ben születtem Vácott. A sporttal 1994- ben, a Váci Vízmű SE-ben ismerkedtem meg, ott úsztam nyolc évig.
2001-ben kezdtem tanulmányaimat a váci Madách Imre Gimnáziumban informatika-angol szakon. Osztályfőnököm Soós Zoltán volt. Emelt óraszámban tanultam angolt, ami hosszú távú céljaim elérésében sokat segített volna. Ugyanis érettségi után Külkerre szerettem volna menni. Magyarország egyik legjobb magyartanárát, Boda Máriát kaptuk meg. Nagyon sokat tanultunk tőle, mind tudásban, mind emberileg. Kapcsolatunkat a mai napig ápoljuk. Sajnos, leérettségizni már nem tudtam, mert 2004-ben súlyos, cserbenhagyásos baleset áldozata lettem. Öt hónap kóma után kiderült, hogy életem ezentúl kerekesszékhez lesz kötve. A ballagás napján az osztály hozzám is átballagott, nem felejtettek el. Első osztálytalálkozónkat nálam rendeztük meg, ami fantasztikusan jól sikerült, 2 ember kivételéve mindenki eljött. Meghívtuk osztályfőnökünket és kedvenc magyartanárunkat is.
2008–tól depresszióba estem. Ez volt életem legnehezebb időszaka. 2010-ben, az Esélyegyenlőség Napján megismertem a kerekesszékes Kanyó Zsolt paraatlétát, aki rábeszélt, hogy próbáljak meg újra sportolni. Mesélt a balesetéről és az azt követő sportsikereiről. Lementem a Váci Reménység SE pályára, egy látogatásra, és ott ragadtam! Itt ismerkedtem meg Szikora Gyula edzővel, aki a mai napig segíti a felké- szüléseimet. A következő hónapban már az egyesület színeiben edzettem. Mivel az erőm megvolt a buzogányhajításhoz és a súlylökéshez, az első versenyemen 2 érmet nyertem. Az eredmények még gyengék voltak, de az élmény megadta az első lökést a további versenyzéshez.
2011-ben első nemzetközi versenyemen Nove Mestoban ezüstérmes lettem buzogányban. Ugyanebben az évben Csehországban Nemzetközi versenyen legyőztem a cseh bajnoknőt, és én ültem a dobogó tetején! 2011. végére buzogányhajításban megdobtam a paralimpiai “A” szintet. Az IWAS Világkupa dubai versenyén, szintén legyőzve a hazai bajnokot, aranyérmes lettem! Év végére kategóriámban / F32/ buzogányban a világranglista 8. helyén végeztem, súlylökésben pedig 6. helyen zártam a világranglistát. Eredményeim alapján szerződést kötött velem a Magyar Paralimpiai Bizottság, beválogattak a londoni paralimpiai csapat keretébe.
2012-ben négy nemzetközi bajnokságról (Barcelona, Zágráb, Torino, Brno) 5 arany és 1 ezüstéremmel tértem haza. OB-n 2 aranyérmet gyűjtöttem be. Júniusban a hollandiai EB-n súlylökésben bronzérmet szereztem. A 2012-es kvalifikációs versenyeket buzogányhajításban a világranglista 5. helyén zártam paralimpiai “A” szinttel. Sajnos országunk kevés női kvótát kapott, ezért lemaradtam a londoni paralimpiáról.
2012 karácsonyán édesapám hirtelen elhunyt. Ez a tragédia nagyon megviselt, elkeseredtem emiatt. De az aktív sportolást folytatom. Távolabbi terveim között szerepel a 2016-os paralimpia Rio de Janeiroban. Addig még sok felkészülés és verseny vár rám.
