Szalagavató – 2018
Kedves Végzősök!
„Kék, piros, sárga összekent
Képeket láttam álmaimban
És úgy éreztem, ez a rend”
– eszmélkedik József Attila. Van-e találóbb kép, ami egy végzős gondolatait láttatni hivatott? Fáradalmas hónapok után, nemsokára feltűzött szalaggal, van most egy kis idő körültekinteni, barátságba jönni az elmúltakkal, az elkövetkezőkkel.
Ugyancsak József Attila szerint, a sorsnak egy örökös hármassága kell, hogy teljesüljön a mértékadó ember feje felett; melyből kettő öntevékeny, a harmadikban viszont tevőleg részt vállalni kötelesség: születni, elvegyülni és kiválni. Mi most itt mind, a gimnáziumi éveinkben járók, a középstádium útját tapossuk: ez az egy osztálynak négy másnak öt év szolgált elvegyülésre, egy szellemi mérték, egy erkölcsi szabvány egységesült köreinkben. Ugyanakkor, ha létezik a szabvány, alulról-felülről meghatározva, látható a határ, amin átemelkedni már egyet jelent: kiválást. Nem mindenki él majd a lehetőséggel, de biztosítva van már hozzá a vitorla, az érettség, amit ha megkap a szél, akkor megérte gályát építeni.
A középiskolai évek bevégeztével nem szűnünk meg elvegyülni sem. Sőt, szükségszerű lesz érezni valami hovatartozást. Azonban az itteni közösség annyiban több, hogy a tagjai cinkosai is egymásnak. Együttesen rosszaljuk, milyen fensőbbségesen nyugtázzák az éltesebbek, azt, ami nekünk világfájdalom. Bosszantó, mert igazuk van, ha azt állítják, hogy még alig tapasztaltunk. Mert mi, ha az élet szét nem húzkodná a tapasztalásokat, még ma sebtében megélnénk, ami megélhető, megmozgatnánk, ami mozdítható. Fáradhatatlan szélsőségesek vagyunk, de nélkülünk nem forog a gép. Köszönni való a közösség léte tehát, hogy az elmúlt években hagytátok egymást radikálisnak lenni, jelentsen bár ez mindenkinél másfajta megnyilvánulást.
És itt emlékezzünk meg az első sorokban leírt, összekent képekről. József Attila egy olyan összemosott, nyugtalan, vibráló képet festett elénk, amit szívesen felvizeznénk, hogy észrevehető legyen benne valami rend. Azonban mától ez a rend. Ebbe a rendetlen rendbe kaptatok bepillantást ennek az évnek az eddigi hónapjaiban, ahogy összefolytak a próbák, megmérettetések a megszokott iskolai helytállással, az érettségi és a ballagás jövőképei az elmúlt évek emlékeivel. Kiütköztek kétségek, ellentétek, felismerések bennetek, miközben egyfolytában tettetek, és tesztek a jövőtökért. A fele útjára érkeztetek az utolsó évnek. Kívánom nektek, hogy legyen az elkövetkező másodfél is minden rendezetlenségei ellenére ilyen színes és impresszív.
A körül levőket pedig egy felvilágosult költőnk halványan átmunkált zárszavával intem: „Vigyázó szemetek őrájuk vessétek!”
Kmetty Klaudia
11.C
