DRÁMA OKTV – váratlan és páratlan siker
Nagy büszkeségünk, hogy DÁNYI ESZTER 11. A osztályos tanulónk a DRÁMA OKTV döntőjébe jutott. Ez
a Váci Madách Imre Gimnázium történetében először, de reményeink szerint nem utoljára fordult elő . Az ország jelentős dráma tagozatos középiskoláinak és gimnáziumainak többnyire végzős versenyzői között zajlott a megmérettetés Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol neves szakmai zsűri értékelte a produkciókat. Eszter végül a 17. helyen végzett. Ezúton is gratulálunk neki.
Az alábbiakban olvasható Eszter írása a versenyről:
Már hosszú ideje, és egyre erősebben érdeklődöm a dramaturgia, a színház után. Némi mérlegelés után úgy döntöttem, hogy idén megpróbálkozom a dráma tantárgyból rendezett országos középiskolai tanulmányi versennyel, hogy megmérettessem tudásomat, és kipróbálhassam magam ezen a területen. Bár eddig „csak” kilencedikben, a drámaórán, és a magyarórákon találkoztam drámaismeretekkel, mégis nagy lelkesedéssel kezdtem el a felkészülést az OKTV-re.
A színház- és drámatörténet, színház-és drámaelméleti tudásom kezdetben még nem volt elég, ezért a felkészítő tanárom, Nagy Krisztina tanárnő és néhány szakkönyv segítségével igyekeztem pótolni a még hiányzó tudást. Ezen kívül sok drámát olvastam, mert várható volt, hogy az 1. fordulós feladatlapban, ami főleg az elméleti tudást mérte, találhatok a drámák ismeretére vonatkozó kérdéseket is.
A 2. fordulóba továbbjutva egy írásbeli pályamunkát kellett beküldenem. A megadott lehetőségek közül a meseadaptációs feladatot választottam, a Jemánzsá, a tenger úrnője című brazil népmesét dramatizáltam. Amikor már voltak elképzeléseim arról, hogyan írnám át az alaptörténetet, a 9.B és 9.C osztály – drámaóra keretében – segítségemre volt abban, hogy megnézhettem, hogy az addig csak elképzelt jelenetek mennyire illenek egy valóságosan látható szituációba, s hogyan mutatnának az ötleteim színpadon. Ezúton is köszönöm nekik a segítséget.
Ezután kíváncsian és nagy izgalommal vártam az eredményt, hogy megtudjam, bejutottam-e a döntőbe, ami az első fordulós eredményem és a beküldött pályamunkám összesített eredményén múlt. Amikor kiderült, hogy sikerült, bejutott az ország 20 legjobbja közé, természetesen nagyon örültem, de egyszerre izgultam is, hiszen kihívásnak tartottam, mert a döntő még összetettebb tudást igényelt, mint az eddigiek.
A végső megmérettetést a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében tartották. Neves – drámatanárokból, dramaturgokból, rendezőkből álló – zsűri értékelte a versenyzőket. Itt a színháztörténeti, elméleti tudást már szóbeli feleletben, tételhúzás után kellett bizonyítanom. Továbbá készülnöm kellett egy színpadi produkcióval – monológot mondtam, egy kedvenc regényem részletét –, majd páros improvizációval zárult a döntő, ahol egy versenytársammal véletlenszerű összesorsolás után hétköznapi szituációt rögtönözve kellett rövid jelenetben szerepelnem. Ez utóbbitól féltem a leginkább, de köszönhetően Lakatos Ádámnak és az iskolai színjátszókörnek, a verseny előtt segítségükkel kipróbálhattam magam az improvizációban is.
Végül a 17. helyen végeztem. Nagyon sok mindent tanultam ezalatt a tanév alatt drámából, mindenképpen hasznos volt számomra a verseny. Szeretnék a következő évben is indulni az OKTV-n, sőt talán a későbbiekben, a felnőtt életemben, akár hivatásként is szívesen foglalkoznék ezzel.
Dányi Eszter
11. A
